Ez egy valós történet, igazi szereplőkkel.Én mesélem el ezt az egészet a saját szemszögömből.


I love you (L)

My Real Story
Of a boy

1. rész
A pillantása megbabonáz...
Egy 3 napos verseny közepén jártunk, mikor egy lovas egy gyönyörű pej ló hátán besétált a pályára.A csodás paripa vágtázott 2 kört gazdájával, majd a zsűri előtt megállt.A fiú meghajolt, majd a csengő megszólalt.A rajt pillanatában kezdődött a pályájuk.Az első ugrást könnyedén átvitte, majd így következtek ezek egymás után.A végén 4 hibaponttal, kiváló idővel ment ki a füves ugrópályáról.Megkönnyebbültem.Végre a legtehetségesebb lovasnak is lehet szerencsés napja.Miután leszállt, megdícsérte hűséges társát, s eltűnt.Kicsit megilyedtem, de ez az érzés hamar elmúlt, mikor megpillantottam őt újra.Egy csinos lány ment mellette, ami valószínűleg az edzőtársa volt, mert ő is lovaglóruhába volt öltözve.Megfogta a fiú a lovát, majd bevezette leszerelni.Mikor mind a ketten a lánnyal elduhantak, szomorúan gondoltam rá, amint a gyönyörű pálya után a közönségre mosolyog.Mindig is azt gondoltam, rám veti ezt az aranyos pillantását, de a szívem mélyén tudtam, nem ezt teszi.Bár így lett volna, a fiú rám se hederít.2 hónapja jöttem a lovardába, még újoncnak számítottam, nem ismertem senkit.Ez előtt is lovagoltam pár évig, de itt nagyon komolyan veszik az oktatást.Ő viszont a lovarda tulajdonosának a fia, aki ugróedzésre jár, kiválóan lovagol, helyes, vicces és mindenki odavan érte.És én?Egy átlagos lány vagyok, ráadásul 2 és fél évvel fiatalabb nála.Megérkezett egy lószállító, eligazítottuk, jegyet adtunk neki.Mi voltunk a segítők, akik a bejáratnál ültünk egy lovasok.hu-s sátor alatt.Ő pedig ha nem versenyzett, pályaszolgálatos volt, akiknek a dolguk a levert rudakat felhelyezni, cserébe a pálya közepéről figyelhették a versenyt.Kaptak ingyen hideg üdítőket, amiket a hűtőládájukban óvtak a melegtől.Ja, azt nem is említettem, hogy 35°C volt, és a nagy, kék rövidujjas egyenpólóban majd meg rohadtam.Dehát ez az élet.Nem mondom, hogy nem szerettem ott lenni, de minden nap reggel 6-ra már ott kellett lenni hétvégén is, és estig rohangáltunk segédkezni.Épp mikor egy jó lovas következett a pályán, Ő, a fiú akiért odavagyok, felém sétált.Mielőtt reagálni tudtam volna, a mellettem lévő székre huppant, kezében egy sandwich-el.Rám mosolygott, majd a mellettünk lévő lovardai kutyának mutogatta a kajáját, s köröket rajzolt a levegőbe.A kiskutya úgy mozgatta a fejét.Ezen nevetnem kellett.Felém fordult a fiú, majd rámmosolygott.Igen, ez az én mosolyom volt, csak nekem!!Jeee.Gondoltam magamban, csakis véletlen.Nem is ismer!Ekkor ezt mondta.
-Najó nem vagyok én enniyre kegyetlen.-Rámmosolygott, majd egy falatot odadobott a kutyának, aki boldogan ette meg a sonkás sandwich-et.Válaszképpen egy pillantással díjaztam a jó cselekedetét, de ő erre csak enniyt mondott.
-Na most én megyek!Szia!-Most nem nézett rám olyan édesen, mint az előbb.Boldogan gondoltam bele, vajon mit jelenthet ez.Vagy érdeklem egy picit is, vagy csak csupán a kutyával szórakozott.Inkább az első variációt választottam, majd átvillant az agyamon egy képsorozat.Jobb ha nem mondom el.Najó..."Ajka az enyémet érinti, keze az enyémet szorítja.Szerelem lángja ég köztünk."Én megmondtam..:D Este 7-kor anya hazavitt, majd bezárkóztam a szobámba.Bekapcsoltam a TV-t de nem néztem, csak Őrá gondoltam.Hogy menniyre helyes, tehetséges.Szinte tökéletes.Túl tökéletes.Éjfél körül álomba merültem.5-kor volt reggel az ébresztő, ugyanis már 6-ra bennt kellett lenni a lovardában.Az utolsó nap.Vasárnap volt.Hullafáradtan becammogtam a panzióba, felvettem az egyenpólót, majd elindultam a bejárati sátrunkhoz, ekközben megpillantottam Őt.Most is tökéletesen nézett ki, mint máskor, de nem nézett rám.Eléggé letörten indult a napom, de nem adtam fel.Folyamatosan őt figyeltem, amikor nem segítettem, hogyan rakja fel a levert rudakat, hogyan ül a pálya közepén, a jó kis árnyákos sátruk alatt.Délután 5 körül jött az ő kategóriája, a középmezőnyben indult.Meghajolt, majd lovát az akadályokra fordította, s kecsesen rugaszkodtak el a földtől.Mikor a földre érkeztek, vége lett a pályának.Kicsit elbambultam.Hibátlant ment, szintén kiváló idővel.Rajta kívül még páran mentek ugyanilyen jó pályát, s mikor mindenki végzett, következett az összevetés.Mikor ő következett, lementem a pálya széléig, s csak rá gondoltam.A 3. akadálynál nem jött ki a távolság, a ló a hátsó lábaival leverte a rudat.A francba.Gondoltam magamban.Vigyorogva távozott a pályáról.Leszállt, s nézte az ellenfeleit.Szerencsére, nála csak 2-en teljesítettek jobban, így a dobogós 3. helyet megszerezte.Mikor az eredményhírdetékor bemondták a nevét, sikítottam, tapsoltam olyan hangosan, hogy elnyomtam a többieket.Rámmosolygott, amitől a mennyekben jártam , majd a tiszteletkörnél, mikor előttem ment el, tapsoltam, kiáltoztam.Ő hálaképp ismét egy mosolyt dobott nekem.Este jött egy autós-lovaglós verseny, ahol valaki ugrat egy pályát, beszáll a kocsiba, majd szintén egy pályát megy.Minden verőhiba és elmozdított bólya 4 hibapontnak számított.Az nyer, aki a legrövidebb idő alatt végez a pályákkal.Első induló egy hapsi volt, akinek elég rossz volt az ideje.Második Neki a bátyja, aki egyet levert, egyet elsodort, de ígyis átvette a vezetést.Ez a negyedik indulóig így is maradt, de utána legyőzték.A 2.hely is csodás.Az eredményhirdetéskor a "hazaiak" tapsoltak hangosan, majd vége lett a 3 napos versenyek.Fáradtan szálltam be a kocsiba.Otthon már csak az elmúlt 3 napra tudtam gondolni.Na meg arra, hogy muszály felvennem Vele a kapcsolatot.Csak ő kell nekem.Csak vele tudom elképzelni az életem.
2010.07.27. 17:27
(C)opyright Linus

2. rész
A félig igaz álom, avagy a félig hazug élet?
A bálon mindenki csak minket néz.Ahogyan suhanunk a parkettán, a bámulatot hallani lehet.Hogy mi milyen tökéletes pár vagyunk.Kezünk és felsőtestünk összeér, vibrál köztünk valami megmagyarázhatatlan jelenség.Vagy mégis? Szerelem.Igen, csak ez a szó magyarázza meg ezt dolgot.Csak ez.A szebén valami vágy csillog.Igen.Ekkor megcsókol, ajkaink összeérnek.Érzem édes,meleg leheletét, ahogy összetartozunk.A tánc folyatódik, az emberek már nem néznek, mi pedig elmerülünk egymás gondolataiban.
-Szeretlek.-Suttogta fülembe mézédes hangjával.
-Én is szeretlek.-Folytatásképp megcsókoltam.A lágy íz, amit éreztem, magával ragadott.
Huh.Ekkor felébredtem, majd vége lett az álomnak.Najó, ez durva volt.Muszály felvennem őt MSN-re.Besiettem a szobába, majd leültem a  kényelmes bőrszékbe.Benyomtam a bekapcs.-gombot, majd hirtelen nem tudtam kivárni, míg bekapcsol a gép.Siesssélmáá!!Nemérekrá egész nap!Ekkor bejött a Windows, s boldogan csatlakoztattam a nethez.Jelszó beír, bejelentkezik.Gyorsan megkerestem az MSN címét, majd felvettem, de semmi.Úgy tűnik, nincsen még fennt.Na majd este.A napom unalmasan telt.Tele gondolatokkal, érzésekkel.Az álmom egész különös volt, nem tudtam kiverni a fejemből.Este 7 óra.Fennt van az egyik legjobb barátnőm!Muszály megbeszélnem ezt vele.Fél óra csajos dumcsizás után kiderült, hogy nem tud segíteni.Vagyis ajánlotta az MSN-t de én megelőztem.Ekkor is arra vártam, hogy feljöjjön, de semmi.Semmi, az égvilágon semmi.Hogy fogom én ezt túlélni?!Hát az biztos, hogy nehezen.Ekkor az eszembe ötlött valami.Megnézem myvip-en és facebook-on!Hátha látja, hogy nézegetem, így feljön és rámír.Nézegettem az adatait, amin megállt a szemem.Egyedülálló.Randit, kapcsolatot keres.Jipijájéé:D Gondoltam, ha nincs senkije, nyugodtan dumálhatok vele, anélkül, hogy a csaját tartanám rohadt mázlistának.Az eltelt 3 napban semmi sem történt.Vele álmodtam, felkeltem, gépeztem, kutyáztam, aludtam.Na meg persze a szükséges dolgok.1x átmentem a barátnőmhöz, de ezen kívül semmi.Ja és elmentem lovagolni, de nem találtam ott se.Minden nap reménykedtem, hogy eljön a házam elé és megcsókol, de egyenlőre elég lett volna az is, hogy feljön MSN-re és beszélgetünk.Egyik reggel azt veszem észre, miko már 20000x-ra nézem meg az adatlapját, hogy rosszul írtam be az MSN címét!Na mondom jó....Kedvem lett volna a gépet szétverni, de nem lett volna semmi értelme.Kijavítottam a címét, s este sikeresen feljött.Itt az alkalom!
-Szia
-Szia, bocsi, de nem nagyon tudom, hogy ki vagy.Tudnál nekem segíteni egy picit? :)
-Hát persze.Én...-Elmeséltem neki, hogy odajött hozzám, és gratuláltam neki a versenyhez.Semmiségekről csevegtünk, megtudtam, hogy milyen zenéket szeret, s rájöttem, nagyon hasonlóak vagyunk.Hihetetlenül kedves volt, vicces és egy csöppet perverz is.De nem nagyon, és ez édesnek tűnt.Mire magamhoz tértem a boldogságtól, írta, hogy elmegy.Elköszönt, s ekkor hirtelen elveszettnek éreztem magam."Mielőtt megismertelek... az életem olyan volt, mint egy Holdtalan éjszaka. Nagyon sötét, de azért akadtak csillagok, az értelem apró fénypontjai... Aztán egyszer csak te átszáguldottál az egemen, mint valami meteor, s hitelen minden lángba borult, minden csupa szépség és ragyogás lett. Amikor elváltunk, amikor a meteor lehullt a láthatár mögé, minden elsötétült. Csakhogy a szememet már elvakította a fény: nem láttam többé a csillagokat. És így már nem volt értelme semminek."Ekkor már nekem is elment a kedvem a gépezéstől, s kiléptem volna, de a szemem megakadt az Ő kiírásától.Ezt nem hiszem el.Ez nem történhet meg velem.Pont velem.Neeee.A megjelenítendő üzeneténél egy lány neve után egy szív volt kiírva.Ez azt jelenti.......azt, hogy van barátnője.Hogy lehettem ekkora hülye??Ő mást szeret!Nem engem!Egy pillanatig boldog voltam, s azután már soha többé.Olyan feleslegesnek éreztem magamat.Ők itt boldogok, én meg mi vagyok, hogy megpróbáljam tönkretenni?Hát úgy döntöttem, csak magamban imádom tovább, de azért muszály vele beszélnem is.Ki nem bírnám.Átgondoltam ezt az egész történetet, s megpróbáltam megkeresbi azt a csajt.De semmi.Álmomban az ő iskolájában jártam, ahol mindenki a kezét fogta, csókolgatta.Próbáltam én is egy ilyen követője lenni, éreznem kellett újra azt, mint régen.Akarom, akarom.Kitürtak, majd bele kellett törődnöm.Nem tartozom ide.Hirtelen felébredtem, s nehezen vettem levegőt.Ezt kell tennem.Hagynom őt a saját életében, csak barát maradok.Csak az, sajnos.Elég nehéz volt elfogadni, hogy számára csak egy vagyok a sok közül.Nekem csak ő számított, ő volt a világosság, s ő volt az, aki megértett engem.S most először végleg rádöbbentem, hogy elvesztettem örökre.
2010.07.28. 20:59
(C)opyright Linus

3. rész
Örüljek, vagy mégsem?
Reggel észbe kaptam, s átgondoltam ezt a helyzetet.Hát nem túl jó, megszakad a szívem, de most ki tiltja meg, h szeressem?Hát ezaz, senki.Amíg meg nem tudja a barátnője.Reggeli után felmentem facebookre, s rohadt véletlenul megtaláltam azt a bizonyos lányt.Ekkor majd elájultam.Gyönyörű, 15 éves, lovas lány.Hát kell neki ennél töb?Nem...Na ezaz...Saját ló...Boccs.Estig szenvedtem, majd mikor vágytam rá, hogy beszéljünk, feljött MSN-re.Ettől egy kicsit jobban éreztem magam.Nagyon jól elszórakoztunk.Megtudtam, hogy másnap megy 3 napos versenyre.Áh, 3 nap nélüle:( Elköszönt, majd én is kiléptem a gépből.